Magányom

Összes megtekintés: 38 

Borúl az ég. Éjsötét fellegek!
Melyek békés álmomból felvernek.
Ez a világ! A valóságot látom.
Idáig jutottam, ez az én átkom.

Szentek sírnak, s még a pap is vérbe fagy,
ha megtudja, mit hátra hagy
hiánya az én otthon-érzésemnek egészen,
mert magamat én most oly egyedül érzem.

Szám se hányt már szót jó rég óta.
De csak kattog és kattog egyre csak az óra.
S hogy pillangó szállna szememre megint!
Kezd is lassan világosodni odakint.

S csak egyedül… Mázolt falakat, ha nézem,
el is veszek az észben.
Annak zsongó kasában, hevében.
Dolgoznak a kis tekervények serényen.

Túl nagy a csend. Magányt csurrant a csap is.
Azt erőlködi ki magából a repedés is,
min szemem megakadt.
Mégis én vagyok egymagam ezalatt.

Szólj hozzá!