Űr

Összes megtekintés: 64 

A sarki boltba ugrottam le,
de mire visszaértem,
az emlékeket már összegyűrted és elpakoltad.
Az utánad maradt űr pihent csak a szoba sarkaiban.
Emlékszem, akkor tűzött a nap,
és az utca kanyargott a viruló emberekkel,
én a takaró alatt fáztam, vágyakozva az emlékedre.
Aztán kopogott az Éjszaka a szobaajtón,
felkeltem, és bágyadtan beengedtem.
Először a bútorokba költözött be,
utána a falakra is letelepedett.
A barátom lett a sötétség,
együtt gúnyolódtunk a fényen, és
egyre kevesebbet aludtam tőle,
mert mindig a szemhéjamon üldögélt.
Már fárasztott a jelenléte,
de hiába küldtem el, mindig visszajött,
újra és újra ugyanazzal a viharral,
ami az eltűnésed után először elsöpört.

“Űr” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “Aztán kopogott az Éjszaka a szobaajtón,
    felkeltem, és bágyadtan beengedtem.
    Először a bútorokba költözött be,
    utána a falakra is letelepedett.
    A barátom lett a sötétség,”

    Remek. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!