Az otthon hazavár

Összes megtekintés: 90 

Otthonom hűlt helyemet találja,
Galádul otthagytam magára.
Szobám falai konganak az ürességtől,
Pihe-puha ágyam nincs, ki melegítse föl.

Ott sorakoznak emlékeim egy képbe zárva a falon,
S nincs, ki csodálja őket órák hosszon.
Porcicák halk dorombolása hallatszik hozzám,
A távolból látom szeretett kis hazám.

Kedvenc bögréimet pókok hálója fonja körbe,
A tükör sem lát idétlen táncot szemébe.
Hatalmas kupit most ki fog csinálni?
Hogy mindent használva össze lehessen pakolni?

Az otthonlakók nyugalma is zavartalan marad,
Mint egy sekély tó, mely nem rejt izgalmakat.
A konyhát ki robbantja fel,
Hogy a végén valami édes készüljön el?

Édes kiskutyám csaholása is elvész az űrben,
Nincs, ki hatalmas nyáltengerrel keltsen.
És a személyek, kik mosolyát nap, mint nap láthattam,
Most csak halványan lebegnek gondolataimban.

A kedves szók most csak vízhangok,
Melyeket, ha nagyon akarok, hallok.
Felidézem azokat a mindennapi pillanatokat,
Olyan különleges minden kis gondolat.

Míg benne van az ember nem értékeli,
Mihelyt elszakad tőle, a láthatatlan zsinórt keresi.
Ámbár távol vagyok most, de tudom már,
Hogy az édes otthonom mindig hazavár.

“Az otthon hazavár” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. “Ámbár távol vagyok most, de tudom már,
    Hogy az édes otthonom mindig hazavár.”

    Én is azt emeltem ki, amit Mária. Bizony hazavár, ha mindenki elhagyja, nem lesz hová hazajönni.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!