Összes megtekintés: 76
Nyitott ablak, szürke szoba
Csalfa remény, pislákol.
Éjjel kettő, az utcán látom..
Beszélgetni valakivel..
Kivel látom, ha nincsen lábnyom.
Mely a múltba visszalép
S úgy fáj, de fáj, mégis tönkretett..
Pedig az enyém soha, nem lehetett.
S úgy nézem, akár a réten…
Öreg ablakból, hajolva.
S most hűtlenné lett, az ismeretlen..
Valaki más száját csókolja.
S nem tudva, nézem őket.
A hóesésben lassúzva.
Elképzelve milyen, lehet..
Szerelmesen, csókolva.
S a hideg ágyon, más fekszik.
Hideg testek, üres képe.
Nem beszélve, oltok lámpát.
Úgy merülünk, feledésbe.
Köszönöm❤️
Szeretettel: Rita🌹