Elveszve

Reggel a nap felkel,
S mosolygok, mert azt kell.
Arc törlés és igazítás,
Vonulj most úgy, mint a dívák.
Senki sem tudja bánatod,
Majd a maszk eltakarja,
Nem létező mosolyod.
Csak a szemed mutatja tisztán,
Hiányzik belőle a kristály.
S te csak ülsz,
S meredsz magad elé némán,
Szemedből a könny kicsordul
Mindjárt, megteszed,
Felállsz s csak kisétálsz
Az ablakon, melyen át, merengsz
Keresztbe s kasul,
Bárányfelhőkön ugrálva jutsz át
A túlvilágra, hol reggel,
Mikor a nap felkel s ragyog,
Mosolyod őszinte s már-már dalol.

“Elveszve” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Majd a maszk eltakarja,
    Nem létező mosolyod.”

    Jó lenne már elfeledni a maszkot.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!