A folyamat valósága

Ki belőled saját magának szerez boldogságot
S tőled elveszi a vidámságot
Megsebez, megbélyegez, de nem látod az igazságot.

Zavart elméd nem tudja felfogni
De mégis tudnia kell titkolni
Szeretnél tombolni
Nem bírsz tovább suttogni
De ajkaidat ki nem nyithatod vádolni.

Telnek a napok
Egyre hangosabbak fejedben a zajok
Elnémulnak a dalok
S egyre erősebb a szorító marok.

Múlnak a hónapok
Lelkedben elfojtott indulatok
Egyre benned van az érzet: zuhanok!
S mintha növekedne körülötted a burok.

A burok, ha egyszer bekerít
Saját testedből kitaszít
Bármely pillanatban lelkedből kiszakít
S mikor megijedsz, megvadít.

Már vége, tudod
De hogy jól vagy, csak hazudod
Minden este álmodod
S mikor a nap feljő’, elnyomod bánatod.

Üldöz a gondolat
Belülről fojtogat
Összehúzza a gyomrodat
Az érzés pedig fosztogat

Kifosztja lelked kincsét
Inkább elnyomod az érzést
Belül hallod az üvöltést
De keresed a napsütést.

Régi éned eltűnt
Egy dolgot érzel: bűnt
Belőled ez minden nap begyűjt
Mint egy súly, úgy legyűrt.

Most már telnek az évek
Benned kezd újraéledni a lélek
Majd felcsendül az ének
S azt hiszed fakulnak az emlékek.

Éldegélsz, remélsz, megbékélsz
Majd a semmiből beüt az emlék
S újra félsz
Magadon ismét átlépsz.

Elkapott, nem szabadulsz
Önmagadból kifordulsz
Egyre inkább kifakulsz
Lassulsz, befordulsz, majd csöndben elpusztulsz.

Az idő rohan, te pedig állsz
Saját lelkedből inkább kiszállsz
Sírsz, zokogsz, szánsz
De hiába a gyász.

A remény benned mélyen ott van
Elméd most már józan
A szád még mindig szótlan
S sírva elveszel egy bókban.

Az elméd nehéz
S bárki aki rádnéz
Minden emléket megidéz
Mire ez elmúlik, egy fényév.

Végre nem félsz, már beszélsz
A parkban csendben üldögélsz
S bármit újraélsz
Már nem félsz.

Az erő benned végtelen
Már rég nem vagy védtelen
Délcegen állsz a jéghegyen
Hogy idáig eljutottál féktelen.

Fényed belül felcsillant
Bevillant, felbukkant, belobbant
A remény végre rád pillant
S mikor a világosság megcsillant
Benned is új nap virradt.

Vége van
Elmúlt a vihar lassan
S bár még beugrik gyakran
Egy szagban, hangban, dalban
Már belakott hozzád a béke váratlan.

Gyógyult vagy, erős jellem lettél
Szétestél, féltél, de hittél
Legyőzhetetlen indává nőttél
S hiába féltél
Mégis győztél!

(téma: gyermekkori szexuális bántalmazás)

“A folyamat valósága” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Gyógyult vagy, erős jellem lettél
    Szétestél, féltél, de hittél
    Legyőzhetetlen indává nőttél
    S hiába féltél
    Mégis győztél!”

    Megrázó sorok, de jó, hogy sikerült túllépni a múlton.

    Szeretettel: Rita

Szólj hozzá!