Én voltam

Ernyőd voltam, mikor hullott a zápor,
És kesztyűd, ha a tél jeget szitált,
És levegőd voltam, de hányszor…
Mikor fanyar tüdőd életért zihált.

Illat voltam a kertben,
Virágok illata,
Én voltam hangod a csendben,
A hajnal hullócsillaga.

Esteledik, takaród vagyok.
És a holdnak bágyadt fénye,
Álmod melege száll, s én maradok
Ha a szó lehull, az égi béke…

És most ő lett kesztyűd, s virágod.
Én már csak egy emlék.
De beágyazok még, ha kivárod…
Aludj jól, mintha ott lennék.

Szólj hozzá!