Nyúl a fűben

Na, legyünk őszinték
A nyakörveket csonttal
Díszítik a díszítők
Nem élek csonton
Én vagyok a csont

Legyünk őszinték
Én egy nyúl lehetnék
Az is vagyok, annyira
Amennyire ember

Kicsi, fehér, félős
Sokszor gyáva,
Nagyon kívánatos
És szelíd, mint a nyúl

Legyünk őszinték,
Egy hónap és
Bemehetek kézen fogva
Magammal a dohányboltba

De mégiscsak még
Egy apró ember vagyok
Eltiporhatnak a nagyok

Rámvethetik köveiket
És ketrecbe rakhatnak
Mint szokás, a nyulakat

Legyünk őszinték,
A fiúk magasak

A felnőttek nem szoktak,
Nem szoktak nevetni

A gyerekeknek titokban
Titokban szabad sírni

S ha már megálltam
Itt, a fejlődésben

Leszek én a nyúl
Ülök a fűben

Szólj hozzá!