Érzelmekkel átitatott

Márciusi fagyos éjszakában
Áll két fiatal a félhomályban.
Egymást átölelve lépkednek az üvőltő dallamra,
Érzelmekkel teljes pillantásokat vetve egyik a másikra.

Megdermedt ujjaik gyengéden összekulcsolódnak,
Kiforrott gátlásaik sorban mind leborulnak.
Ketten vannak a hatalmas univerzumban,
Egymásra támaszkodva a sötét parkolóban.

A lány gyomrában pillangók seregei harcolnak,
Agyában a Code::Blocks programok fénysebességgel lefutnak.
Háláját fejezi ki a fiúnak egy bátorító kézszorítással,
Aki zsebéből elővarázsolt gyűrűjével a kis mancsot megkoronázza.

Soha át nem élt érzés járja át a törékeny testemet,
Hisz én vagyok a lány, aki teljesen beléd esett.
Két hónap alatt hatalmas változások történtek velem,
Ez mind neked köszönhető, ki felforgattad az életem.

Lehet, hogy veled járom majd el életem legszebb táncát,
A múltban hagyva egy soha be nem teljesült fellángolást.
Aztán büszkén fogja zúgni minden darázs:
’’Aludj el szépen, kis Balázs!’’
~2022. március 20.~

Szólj hozzá!