Csendben, zölden és feketén

Amikor simogat a csalánlevél,
És nyakad köré tekeredik
A lánccsörgés anyagtalan kígyója,
Valami nincs rendjén.
Amikor a felfuttatott borostyánlevél
Távolra ható,
Kínzó öleléssé silányul,
Semmi sem bizonyos a jelenben.
A hamis sejtések élettelen vázai,
Mint kétszínű mohapárnák,
Telepednek rád,
Behálóznak, nem eresztenek.
A lég kiszorul, a zsák besüllyed.
Az esszencia élő melege
Feketére fakul.
És az esti égről
Egy csillag lehull.

2019.08.25.

Szólj hozzá!