Szivárgás

a vágyak padlásán koppan a lépted
elcsomagoltad az egyszeri tökélyt
mindent, ami kellett, már rég elérted
hogy kinek és miért? még most sem érted

ismerted minden meséjét a csendnek
gerendák tartotta évek foszlását
már nem ismered őket. mind elmentek
nem ismersz engem sem, tetszhalott gyermek

múltnádból font tetőd rése lassan tágul
azt hitted, már nem érint majd soha zápor
átszivárog rajtad minden régi és új
ezt adja az ég utolsó ajándékul

Szólj hozzá!