Súlya volt

Belényilallt az esti villám
Felcsipegették a galambok reggel
Most megkövezik a lemenő Napok
Az első köztük talán pont én vagyok

Letaszítják az aranyhídról
Átbillen a vakok tág láthatárán
Bogárszárnyai csillagokká válnak
Gördül a súlya az égi magánynak

“Súlya volt” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!