Valószínűleg sosem szerettelek igazán
Ám az üresség tudata így is átüti
velőim vaskos csontozatát
Így is mardos főnix-szárnyaival a homályos lét
megválaszolatlan kifürkészhetetlensége
Hogyan tovább; egyszerű, de ha megfognánk és
a másik oldalára fordítanánk, egy maszatos pasztellvulkán
kicsapódó pattogásait látnánk csupán
És mostani beszédem nem is tűnik oly őszintének, igazán
megerőltethetném magam, de ha az egyszer oly nehéz számomra
mostan, oly mardosó
oly
S Hol a lét igazi nyitja? A valós valóság kiszakíthatatlan
zománca, ah, a falak már rég
Elkoptak, lepattogzott róluk a lakk, a fanyar
Csiperke maradt csak a sarokba szorítva
Valószínűleg ez mind nem számít, sőt biztos, hogy
ezen anomália egy nap a nullával válik eggyé
a világegyetem keskeny síkjaiban