A vörös főnixmadarak
Hajnalban születnek,
Fénysugarak között, ahol
Nincs helye a rendnek.
Csak néhány percig csapkodnak
Lángoló szárnyaik,
De tőlük bennem a világ
Versek közt vívódik.
Írtam apró gyermekként, de
Azt hittem vége lesz,
S nem éled többé gyönyörű
Pirkadat a vershez.
De azóta is születnek
A főnixmadarak,
És őszinte szépségüktől
Olvadnak a falak.
Most már értem, hogy mi vagyok:
Hajnali méla szín,
Ösztönök, álmok, pislogás,
Hallgatás, kósza rím.
A jelen hamis fényei
Hiába oszlanak,
Születnek az új versek és
A főnixmadarak.