villanások között
húzzuk meg magunkat
fényekbe költözött
a puszta akarat
remegve álmodunk
még éjjel te meg én
nem tudjuk kik voltunk
s kik leszünk a végén
túl sokan élnek itt
hogy eggyé váljanak
elveszett már a hit
hogy bízni tudjanak
míg mindenki üvölt
mi keressük egymást
s a múlttól örökölt
már oszló látomást
villanások között
kapaszkodjunk össze
a lent a fent fölött
nincs közel nincs messze
ha jobb nem lesz többé
ölelj át igazán
így válhatunk szebbé
a szépség alkonyán
villanások között