Megyek, megyek, változó utakon,
Nincs kopott járatlan járdaszegély,
Merre tartok, ennyi sem jelzi nékem
Helyes ösvényen ballagok-e véled.
Míg aggodalom rajtam csüng,
Kobakom mily súlyos nyűg,
Beszélsz, csak beszélsz hozzá,
de nyugalom téged elkerül.
Veszítettél tán súlyos harcot,
Vérbe fagyva várt rád halott,
Volt mit eltemettél, s elszökött,
Mit tettél, siker volt, benne öröm.
Lelked mégis szenved, megszokta,
tudom ez a katlan néked a meleg haza,
mióta egy anya tested, pólyába csomagolta,
Lelked súlyos anyaggal együtt beburkolta.
Fogd a kezét, kérlek, szeresd őt nagyon,
Elfogadással akard megnyerni az ostromot,
Vedd körül az elveszett gyermeked szeretettel,
Kinek batyúját nehéz kövekkel pakolták fel.