Kovács Erzsébet Ilona – Az Élet értelme
Itt egy poros polc, ott egy maszatos csésze,
Ki tudja már, mikor lett odatéve.
Lerakott, elhagyott holmi,
Azt hitte, fognak még hozzá nyúlni.
Mindenen rajta van az élet nyoma,
De nincs többet jövője, jelenje csak múltja.
Képek a falon régi időkbe törnek utat,
Titkok melyekről egyre kevesebb ember tudhat.
S meddig marad fenn a kép vagy az emlék,
Perc csupán, “Emlékszel még?” – kérded pajkosan,
S arcodon egy régi elnyűtt mosoly átsuhan.
Előhív boldogat, szomorút vagy csúfat, melynek
Az idő adott szép keretet, ahogy múlnak az évek.
Ami a szívben marad fenn, azt a föld temeti végül,
S a földi kacat megrozsdásodik, nem szépül.
Nem ragyog tovább, csak haszontalanná vált,
Elvesztette fényét-lényét, helyét, gazdáját.
Hiába a sok gyűjtött kincs és drágaság,
Hiába volt meleg télen a kabát,
Hiába volt kényelmes fekhelyed,
Magaddal tovább nem viheted.
Kihűlve marad ott árván,
Hányatott sorsára várván,
Hogy legyen újra haszna, vagy kidobva,
Legyen rozsda és elégett por újra.
Csak ennyi lenne tényleg?
Ezért érdemes sokat vagy keveset élned?
Hogy minden, mivel dolgoztál utánad maradva
S te meztelen, üresen, kifosztva,
Föld alá kerülsz örökre,
Mindent itt hagyva, feledve?
Nem lehet, hogy ennyi az egész,
Kell egy megoldás, ha a tetőpontra érsz.
A halál nem végállomás, hanem start mező,
S a valódi kincs ott keresendő.
A földön csupán átutazók vagyunk,
Odafent vár ránk mennyei otthonunk.
Az egyedüli út arra Jézusunk,
S ha összedőlt földi sátorunk,
Követjük őt, de addig van még dolgunk:
Itt is kövezzük, építsük felé utunk,
S ne csak az itteni dolgokkal foglalkozzunk,
De éljünk mindennel, amit fentről kaptunk.
Család, barátok, talentumok, tárgyak,
Csak figyeljek imádójává ne váljak.
Hanem szememet mindig az égre szegezve,
Járjak a keskeny úton, mely ki van kövezve,
Meredek útja vezet világgal, árral szembe.
Földi feladatunk, hogy aki tudja, hirdesse,
Értünk már minden ki van fizetve.
A szégyen és bűn súlyos sarát,
Jézus átszegzett teste vette át,
Szeret, ezért Ő halt meg helyettünk,
Hogy minden csúftól szabadok, tiszták lehessünk.
A fenti lakomára előkészítve, megszentelve,
Oda vagyunk hivatalosak egy örök életre.
Ez barátom az élet értelme,
Hogy megtaláld, csak élj Vele, higgy Benne,
S mikor egyszer eljön távozásunk ideje,
Fájdalom nélkül, hófehéren, tisztán állsz előtte.
Jézus csak ennyit súg csendesen füledbe,
Szeretve vártalak, fiam, földi munkád elvégezve.
Érted már? Ha Őt követed, a halállal semmi sincs veszve,
Ez az élet reményteljes, ez az élet igazi értelme.