Szívem elégtelen.
Szúr és tűr,
Néha megáll,
Aztán nagyot dobban.
Megbetegszik mellkasomban.
Mire gyógyul, újra lázban
Vergődik a test-romházban.
Villany lustul mellüregben,
Pislákol, csak rossz ütemben.
Villog kettőt. Utoljára.
Visszavágyik hazájába.
Azt a kettőt érte veri,
Ha újra látja, megismeri.
Billentyűi szétesőben,
Gondolata lomha,
De azzal írja búcsúját
A keringő malomra.
Most ketyegése olyan, mint ez a vers.
Szabálytalan.
Vér már nem járja át teljesen.
Visszagondol hazájára és elhalkul csendesen.
