Minden voltam
Múzeum voltam, de te eltakartad a szemed.
Zene voltam, de te befogtad a füled.
Eső voltam, de te esőkabátot vettél.
Erdő voltam, de te inkább a városban maradtál.
Rózsa voltam, de te befogtad az orrod.
Ízek százai voltam, de te csukva tartottad a szád.
Szellő voltam, de te becsuktad az ablakot.
Versek ezrei voltam, de nem akartál olvasni.
Múzsa voltam, de te sosem voltál alkotó.
Ritmus voltam, de valahogy sosem ütemre táncoltál.
Színkavalkád voltam, de te inkább monokróm.
Fény voltam, de te a sötétséget választottad.
Víz voltam, de te hamarabb nyúltál vérhez, mint hozzám.
Emlék voltam, de te sosem szeretted a nosztalgiát.
A szemed voltam, de mégsem akartad látni a világot.
Tűz voltam, de sosem fáztál annyira, hogy szükséged legyen rám.
Jeges hideg voltam, de még így is fagyosabb volt a lelked.
A csillagos ég voltam, de te a földön jártál.
Kérdések millióira voltam a válasz, de sosem kérdeztél.
A válaszok leghűségesebb várója voltam, de sosem válaszoltál.
Levelek ezrei voltam, de elfelejtettél olvasni.
Drog voltam, de sosem voltam elég addiktív a számodra.
Érző lélek voltam, de neked csak hús és bőr.
Valóság voltam, de te mindig inkább álmodtál.
Nyár voltam, de te mindig a télben éltél.
Gondolat voltam, de te üres voltál belül.
Élet voltam, de te sosem éltél igazán.
Halál voltam, de sosem voltam elég halott a számodra.
Ördög voltam, de te így is százszor kegyetlenebb voltál.
És végül angyal voltam, de te levágtad a szárnyaimat.