Régen nyáron minden este kimentünk a határba.
Sétáltunk a poros úton, apa vitt a nyakában.
Lemenőben volt a nap már, narancssárgán fent az égen,
Nyári szellő cirógatott, így mentünk a faluszélen.
Beszélgettünk sokat akkor, míg ő lépett nagyokat,
Így tudtam meg egymás után nekem fontos dolgokat.
Hallottuk a fácánkakast, láttunk kicsi őzeket,
Vadnyulak és pocok hadak járták ott a földeket.
Kimentünk egy szép nagy fáig, megpihentünk ott egy percet.
Leültünk a szép zöld fűbe, hallgattuk a szelíd csendet.
Jó érzés volt együtt lenni talán sosem feledem,
Azóta is minden nyáron ezt az érzést keresem.
