Itt is volt, ott is volt,
fent is volt, lent is volt,
erre sétált, arra szaladt,
felnőtteket mulattatta,
gyerekekkel mókázott,
rakoncátlan kópé volt.
Bolyongott a réten,
kószált erdőszélen,
felkutyagolt a hegyekbe,
hogy a medvét ott meglesse.
Nagyon vidám fickó volt
Kószáló, a szélfiú.
Épp hullott már a hó,
a medve rég aludt.
Besurrant a barlangjába,
tavasz dalát elsusogta.
Csodálkozott a medve:
Itt a tavasz? Nem hiszem!
Kidugta az orrát,
varjú mondta: kár, kár!
Mérges is lett a medve,
hogy a szél lóvá tette.
Barlangját lelakatolta,
ajtajára ezt írta:
Kéretlen látogatónak kint a helye,
tavaszra várok csak vendégeket!