Jancsi, ahogy ébredt, szemét felnyitotta,
ám olyan volt minden, mint mikor lehunyta.
Nem látta a macit, sem a kis bohócot,
a mesekönyv, kisvasút, mind sötétben kuporgott.
Egyedül, ijedten, ült fel a kis ágyon,
könnye folyt, szeméből tovaszállt az álom.
Egyszer csak, hirtelen, kinyílt a nagy ajtó,
majd kattanás a falon, és fényes lett a padló.
Megvan már a maci, a bohóc is mosolyog,
a mesekönyvek lapja is hívogató.
A mozdony a sínen áll a kis vagonokkal,
csoda történt, ez nem vitatható.
Jancsi most felnézett, és akkor meglátta,
a varázsló nem más, mint a Csodalámpa.