Én vagyok az Ősztündér,
bebocsájtásért jövök én,
bekopogok az ablakon,
útjára bocsájtom az augusztust.
– Szervusz, Augusztus, itt az idő,
lassan indulj, már vár az ősz! –
Integetek, ő elballag,
én pedig festeni kezdek hamar.
Ruhám sárga, vörös levelekből áll,
a szélben libben, suhogva száll.
Kosaramban sok gyümölcs van,
érett mind, amit csak hoztam.
Szőlő, körte, szilva, alma,
mind bekerül a kosaramba.
Piros alma, lila szőlő,
kerek körte – de jó termő!
Leveleket festegetek,
sárgát, barnát, vöröset.
Ecsetem a szél kezében,
táncol minden falevélben.
Hol egy levél száll a tóra,
hol egy másik gyermek orra.
Pördül, fordul, földre huppan,
őszi szélben táncra toppan.
Hűvös szeleket fújdogálok,
köddel takarom a tájat,
reggelente harmat csillan,
a pókháló gyönggyel villan.
Állatoknak segítek én
eleséget gyűjteni télire.
Mókusoknak makkot, mogyorót,
madaraknak csipegetni valót.
A süninek levelet hordok,
puha ágyat neki rakok.
– Aludj csak, kis sün, jó éjszakát,
tavaszig őrizd az álmodat!
Ha a szél az ablakon kopog,
odakint a sok levél forog.
Gyerekek, kapjátok fel a sapkát,
és irány az őszi nagy kaland!
Lehet ugrálni levélkupacban,
kergetőzni a széllel szaladtan,
gesztenyét gyűjteni, nagyot, kicsit,
ki talál szebbet? Keressük itt!
Én vagyok az Ősztündér,
beköszönni jöttem én.
Köszöntsétek hát az őszt
sok-sok színes falevéllel!
