A kis Mókus éhes gyomra
korgott, morgott szüntelen.
Bekukkantott kamrájába,
nem volt biz ott semmi sem.
„De jól jönne egy pár dió,
az lenne ám jó falat!”
Kisurrant hát odújából,
majd egy fára felszaladt.
„Szép termések zöld burokban,
ha ebből sokat leszedek,
burkából kiveszem mindet,
s többé már nem éhezek.”
Egyesével szedte, vitte,
ide-oda cikázva,
míg az összes szép zöld termés
bekerült a kamrába.
Akkor aztán nekilátott
kihámozni a zsákmányt,
a zöld burkot megnyitotta,
nem értette a látványt.
Egyiket a másik után
bontogatta, hiába!
Dió helyett gesztenyével
telt meg Mókus kamrája.