Tüdős Judit: Bús diófa
Bús diófa, kérge reped,
minden ága égre mered.
Vágyik már az esőcseppre,
hűsítő, friss nedvességre.
Száraz ága sóhajtozik,
egész teste megszomjazik.
Hiába int fellegeknek,
kevés eső hull a kertnek.
Zöld levele lassan sárgul,
fényessége elhalványul.
Bús diófa sírva kérdi:
„Mikor esik eső néki?”
Ha az égbolt könnyet hullat,
minden ága megújulhat.
Csepp, csepp után földre pereg,
vidulhatnak falevelek.