Sáros Miklósné: Cirip kedves
Csendes éjszaka, alszom,
Álmomban ciripelést hallok,
Egyre hangosabb és közelebb,
Felébredek keresem hol lehet.
A zenélő ciripszó irányát követem,
A fürdőkádban rátalálok, kérdezem.
Hát te, hogy kerülsz ide?
S rám néz nagy szemével, figyel.
Farkas szemet nézünk, mi legyen,
Hogyan tovább, ki lesz a győztes?
Gondolkodom, ki kell vinni őt.
Végül egy gyufásdobozba terelem.
Nyitott ablakon keresztül elengedem.
Ugrálva, vidáman tovább áll,
Mindketten megnyugszunk,
Elégedve folytatjuk az éjszakát.
Túl messzire nem került el engem,
Nap, mint nap éji zenét ad.
Örömmel hallgatom, van társaságom,
Mindezzel köszöni kedvességem.
El is neveztem őt Ciripkedvesnek.
Várom az éjszakai szerenádot,
Hívom őt, becézgetve szólok hozzá.
Így lettünk barátai egymásnak.