A Pipacs és az Őrház utca határán
egy idős kutya fekszik az egyik ház tornácán.
Drágakő szeme melaszbarnája
lágyan tekint a kerítés túloldalára
Bundáját a mézharmat Nap lágyan melegíti
platinaszín tálban a víz szomját oltja, testét hűsíti.
S ha mégsem így lenne, mert túl nagy meleg lenne,
bent várja a hűtött, meghitt otthon kényelme
Fejét egy írót látva hirtelen felkapja
majd felül farkcsóválva s vidáman vakkantva.
Aztán mintha éppen megfiatalodna,
ahogy érzi a srác közeledtét, szalad a kapuba
Meglátván az ebet, a srác is közeledni kezd,
s felé egy óvatos karnyújtást tesz.
Az eb szeliden fejét karja alá hajtja
a srác nagy puha derelye fülét megvakarja
Ezután buksiját is, hátát is megsimogatja,
és az eb hozzábújik orrát s nyakát csuklójára hajtva.
Mosollyal az arcán, vígan szaporán lihegve
megfürdik a sráctól kapott szeretetbe
Kedves Golden Retriever, vadászkutya fajta,
ki nevét színéről, szívéről s elejtett vad elhozásról kapta.
Számos dologban kiváló segítő:
lehet terápiás, vakvezető avagy rohamjelző
Barátságos, hűséges és állhatatos,
épp csak beszélni nem tud,
mert nyelve hosszúkás és lapos.
Selymes bundájától oly ölelni való,
akár egy gigantikus szívecskét tartó plüss mackó
És ő, ki ott van, vajkaramell színben,
mind közül az egyik legkülönlegesebb, mert épp olyan, mint Ben,
a kutyaszínész, ki Shadow-t játszotta az Úton Hazafelé-ben.
Hogy tán valóban ő az, megfordul a srác fejében
Ahogy az óra hatot üt, s útjaik elválnak,
a srác megfogadja nemcsak a kutyának, hanem önmagának:
Találkoznak másnap,
vagy amint az együtt töltött időre újra
alkalmat találnak