A parkolóház mögött

Éginek látszó földi tünemény,
tekintetet vonzó csodálatos lény.
A nyári naplemente narancsvörös fénye
gyémántként ragyog gyönyörű szemébe’.

Otthona szellőhintáztatta zöldellő gyepében,
heverészik békében egy tölgyfa hűs tövében.
Mellette egy csillogó ezüst tálka,
mely szomjoltó, éltető hideg vízzel várja.

Egyszer aztán míg épp kedvenc velőscsontját rágja,
fejét felkapja majd farkát megcsóválja.
Odamegy lassan a kerítés elé,
szimatol párat egy emberi kéz felé.

A srác lehajol hozzá, ő mancsát meglóbálja,
majd puncsfagyiszín nyelvével nyalint csuklójára.
Az ifjú megvakarja puha pizza fülét,
megsimogatja aranyos fejét

Szibériai husky: egy földre szállt angyal,
holdfényként ragyogó derűteljes arccal.
Szeme steakbarnája avagy égszínkékje
melegséget sugároz mindenki szívébe

Szelid, közvetlen és jó teherhordó,
erős munkabírású kiváló szánhúzó.
Készséges társ az esti kocogásban,
bármikor benne van egy kis simogatásban

Fekete-fehér színátmenetes bársonybundája
oly selymes, hogy függőséget okoz puhasága.
Az ember legszívesebben mindent elfeledve,
a pillanatban elveszve beletemetkezne

E fiatal srác is keményen ráfüggött,
s megfogadja többet jár majd a parkolóház mögött.
Többet jár majd azért, hogy az a mögötti háznál
megállhasson annál a tündéri kutyánál

Szólj hozzá!