Erdős Sándor
A zsiráf nyaka
Magasan van a falevél.
Zsiráf feje oda felér.
Ám, most jött a tragédia,
begörcsölt a zsiráf nyaka.
Nem volt éppen feldobódva,
nincsen neki görcsoldója.
Most mit tehet? Csak kiabál:
– Édesanyám, most sirassál!
Ám egy arra járó róka
azt gondolta ez jó móka.
Lassan oda lopakodott.
A zsiráfon szórakozott.
– Nézd a tornyot. Hogy néz ez ki?
– Saját magát leégeti.
– Csomót kötött a nyakára,
biztos a nyár ment agyára.
Az elefánt épp arra járt,
mert ő is levelet kajált.
Hallva gonosz róka hangját
mély hang hagyta el a torkát:
– Tűnj el innen csúnya róka!
– Másnak baja az nem móka.
– Nincsen benned semmi részvét?
– Megtanulod most a leckét!
A róka nem járt iskolába.
Így a leckét meg sem várta.
Elspurizott onnan gyorsan,
talán akkor nem lesz gondban.
Az elefánt nem kergette.
A zsiráfot lefektette.
– Fáj a görcs gondolom nagyon.
– Gyere majd kimasszírozom.
Dögönyözte ormányával,
a zsiráf tűrte nagy hálával.
Kiment a görcs a nyakából,
jobban is lett úgy nagyjából.
Azóta ők jó barátok.
Ilyen barátot ajánlok.
Aki nem hagy ott a bajban,
osztozik veled a gondban.