Tarka macska

A szokásos esti sétámon jártam
egy októberi platinaszín, teliholdfényes éjszakában.
Az Akácfa utca felé mentem, annak reményében,
hogy az ott lakó piedesztára emelten szeretett Zsömit,
Bellát, s az esetleg arra sétáló leonbergből származó
drága jó imádnivaló bundás barátom,
Boriszt lehetőség adtán megdögönyözhessem

Sajna a szokásos helyükön egyikőjüket se le láttam,
így tovább álltam, azonban valaki másra rátaláltam
egy a hazautam levágandó megközelített utcában,
s az az elejei társasház nyitott ezüst kapujában.
Ott volt ő, hol platinaszín holdfényben, hol közvilágítás aranyában
úszó pannakottafehér alapon mákszínű csíkos pehelykabátban
egy tarkabarka, baracksárga szemű kismacska.

Abban a baracksárga szemben minden le volt írva.
Látszott, hogy a kis vajasbajszú egerész,
mint streamerek a W. O. T.¹-ban a tüzelésre,
úgy vágyik a dédelgetésre.
—Szia cica van gazdád?
Kérdeztem, bár tudtam, hogy van neki,
mire ő egész testtel nekemtekergőzve,
farkát arcomon végighúzva, csalogatón nyávogva
körbejárt, épp csak azt nem mondta,
téged az csak ne érdekeljen.

Hozzáértem, s ő csak dörgölőzött, dorombolt szüntelen.
Közben a szederfekete égre szegeztem tekintetem,
s az állatok szeretete miatt magam szerencsésnek érezve gondolatban így szóltam:
—Köszönöm Istenem!
Telt múlt az idő, s éjfél közeledett, mennem kellett,
de a kis cirmos kishíján hazáig követett,
s úgy ugrált akár egy kölyökkutya, élvezte volna még gyengéd érintésemet.
Ám mondtam neki, alkalom adtán, amint lehet otthona fele máskor is megyek

W.O.T: World Of Tanks online videójáték

Szólj hozzá!