téli világ hótakaró
fagyos csend a kerten
az ágakra rigók helyett
jégkristályok ültek
Holle anyó nagy párnáját
egész reggel rázta
dagadt dunyha vatta csokra
szállt le a világra
észrevétlen lélek rezdül
halvány mosoly terjed
láthatatlan égi szépség
érinti a földet
keskeny nyomok mintha cinkék
rajzolnák a hóba
égi uszály szegélyének
habos-babos fodra
amit érint megélénkül
mindent fényben füröszt
amerre lép éled a kert
angyal jár a fák közt
hó alatt is mosolyt fakaszt
apró magocskákban
éleszti a jövő tavaszt
álmok varázsában
szikrafényű szép uszályát
ahol végig vonja
minden élő szíve repes
elszáll összes gondja