tavaszillat száll a szélben
a föld esőtől párállik
súlyos nehéz humusz szaga
mély résekből kivirágzik
nyomában az avar alól
nárciszhegyek kandikálnak
pipiskén mutatják maguk
napfénynek derűs világnak
pajzán felhőcskék az égen
kergetőznek majd elülnek
komolykodó fehér arccal
felnőttek közé vegyülnek
tovaszáll a gomoly sereg
napfény árad szét a tájon
kis szellőcske is elfáradt
elpihen egy szalmaszálon