Az erdő szélén volt egy tanya,
ott lakott a liba mama.
Volt két kicsi liba lánya,
s ott éltek egy liba házban.
Házukat a gazdától kapták,
számlával tele rakták, s inkább
volt liba ól. Kis libáim,hol vagyok?
Liba mama szólt.
Itt vagyunk,nézd mama ,hát
ő meg kicsoda? S a kicsi füles
nyuszit nézték,aki már majdnem
sírt,mert elkóborolt az erdőből.
Én a nyuszi vagyok,még nagyon
kicsi vagyok,keresem a mamám.
Mi itt élünk a tanyán,mondta liba
mama,segítek ,hogy el juss haza.
A libák még nem láttak nyuszit,
s csodálkozva nézték s mamájukat
megkérték,ha ismeri az utat,kicsi
füles nyuszit vigye haza.
Jaj,de már futott is a nyuszi mama,
jó napot liba asszony,keresem a füles
nyuszim,látta őt? Ó hát persze a libáimmal
játszik,már éppen vittem volna őt haza.
Milyen szép a tanya,a kis fülesnek
nagyon tetszett,de ekkor füles nyuszi
mamája is megjött, eltévedtem mondta,
de nyuszi mama úgy örült,hogy fülön is csípte,
s haza vitte!
Köszönöm liba asszony,szólt vissza
nyuszi mama,de anya jöjjünk el máskor
is ide,láttam hogy a libának nincs füle.
Nyuszi mama ekkor nagyot kacagott,s a fülessel
haza ballagott!
Otthon aztán mindent a füles kis nyulának
elmesélt,a tanyáról a tollas libákról,hogy
kis nyula mindent megtudjon a világról.