Vakáció
Csiga hátán hordja házát,
diák meg a tudományát,
a csigának sokkal könnyebb,
nem tankönyvek alatt görnyed.
Mert a tudomány az nehéz,
diák főbe mégis befér,
okosabbak leszünk tőle,
esztendőről, esztendőre.
De amikor kisüt a nap,
szemünk az ablakra tapad,
közeledik a nyár idő,
vele együtt a szünidő.
Elfáradunk a tanévben,
vágyódunk a pihenésre,
szűkebb lesz az iskolapad,
mocorgunk az órák alatt.
Aztán egy nap a táblára,
felkerül a diák vágya,
feltűnik a várva várt szó,
VAKÁCIÓ, VAKÁCIÓ!
Fut a lábunk gyöngypatakban,
fürdőzünk napsugarakban,
száll a kacaj, és az ének:
– Legszebbek a diákévek!