„De lám, a hó leolvad, s az élet feltámad!”
Egyszer volt az élet, s aztán megint…
Kivirágzik, kihajt, el nem taposhatod,
mert túlnő rajtad, kicsi vagy hozzá,
bárhogy igyekszel legyőzni, Ő mindig
előnyben van, és lesz…
Te már rég nem leszel, mikor
ezer színes virág lélegzik,
zöld levelek oxigént árasztanak,
vidáman halad előre az élet
Nélküled!
Tehettél volna hozzá egy szirmot,
egy üde bokorcsodát,
vigyázhattál volna a létre,
mely csekély oltalmat kívánt!
Talán még nem késő,
vedd le szemüvegedet,
láss és fogadj be sok csodát,
mit e föld adni kíván Neked!
–
Idézet: Varga Katalin(1928-2011): Én kis igazságom,
