Sünis kaland

Képzeljétek! Tegnap este,
mikor elmúlt a naplemente,
dolgom akadt a baromfisban,
tyúkjaimat ólba zártam.

Almafánk tövében mit láttam,
egy tüskés hátú barátot,
farkasszemet nézett velem,
bátran tűrte tekintetem.

Orra hegyén fekete pont,
formás arca vidámnak tűnt,
hátán szúrós tüskét hordott,
azt gondolom, kora hajlott.

Dolgomat gyorsan elintéztem,
visszafelé igyekeztem,
almafánk alja üres volt,
sündisznócskám eliszkolt.

Kíváncsi leszek a ma estére,
találkozunk ismét, vagy mégse,
felvidított kedves arca,
szívesen látott kis állatka.

“Sünis kaland” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm Gugi a hozzászólásod! Folytatnám szívesen e kis versikét, de mostanában elkerüli a kertünket ez a kedves esti látogató.
    Üdv. :Melinda

Szólj hozzá!