Korcsolyázása után,a kis katica
az erdőben tábortüzet rakott,
mert a hidegben a keze, majd
meg fagyott!
Majd kakaót főzött, abba még
májva cukrot is rakott,s közben
arra gondolt ha át melegszik, majd
korcsolyázik megint.
Meleg kakaó a kezeit melegítette,
aztán meg is itta, majd ő is melegedett
a tűznél, ekkor jött az erdőből egy tündér.
Ő is nagyon fázott s kakaóra vágyott!
A kis katica megörült neki,megrakta
fával a tüzet,a tündérke kedves volt
nagyon,elfogadta a meleg májvás kakaót,
megitta,s megköszönte.
Majd szeretettel üdvözölte a kis katicát
aztán,haza repült.A kis katica úgy örült,
hogy a tündérke megmenekült. Végül
eloltotta a tüzet és ő is haza siet!
Mamájának otthon el is mondta, hogy
egy fázós tündérrel találkozott,aki nagyon
csodálkozott. Aztán vacsorára is ittak kakaót
s magukra húzták a jó meleg takarót!
Kedves Melinda! Van olyan figyelemreméltó nézet, hogy azon a napon, amikor a gép képes lesz az emberi szeretetet „pótolni”, azon a napon az emberiség megszűnik létezni… Ennek az árnyékában élünk… DE!! Mindaddig volt, van, lesz remény, ameddig ilyen csodás verses mesék születnek ,mint a Tiédek! Szeretettel, rácsodálkozással és reménykedéssel olvastalak most is! Marci