Medve mama és az ő,apró kis bocsa,a
meleg szalma barlangjukban a téli álmát aludta.
Medve mama szorosan magához ölelte,
apró kicsi bocsát, hogy ne fázzon.
Nagyon közel volt már a Tavasz,s
a kis medve bocs,bizony, nem bírt már
aludni. Egy nap,a Napcska úgy besütött
a barlang lyukán,megcirolgatta a kis bocs orrát!
Medve mama még mélyen aludt,de a kis
medve bocs, nagyon kíváncsi volt,s
kimászott a barlangból. Madarak csicseregtek,
de még jégcsap lógott a barlang felett.
Nagyon szép virágok nyíltak,az első tavasziak,
a barlanghoz közel,barkafán már rügyezett a
barka,s a kis patak csobogó vize,hivogatta
a kis medve bocsot.
Szólította ő,a mamáját,de az oly mélyen aludt,
hogy a kis bocs,elindult, hogy körül néz,a barlang
körül. Éhes is volt,halak úszkáltak a patakban,
ez nagyon kíváncsivá tette őt.
Nagyon szépen sütött a Nap,erdei fenyőfák
sokasága s a nagy hegyek havas csúcsain
csodálkozva nézett végig a kis bocs. Nem látott
még ilyet,a tél előtt született.
Mancsával meg akarta fogni a patakban úszó
halat,de ekkor,bele pottyant a vízbe,a víz meg csak vitte és vitte őt lefelé. Ekkora már a mamája is
felébredt,s kereste kis medve bocsát.
Nagyon szomorú lett,mert nem találta
semerre, hiába hívta, nem jött elő. Medve mama
leült a barlang elé,jaj,merre is ment,hol is van,
ez a kis bocsom, szomorúan mondta.
A patak,ami elvitte a kis medvét,de nem is
oly messzire,kisodorta őt a partra,s ott a kis
medve bocs nézett jobbra s ballra. Jaj, hogy
jutok vissza,mondta s szomorúan brummogott.
Ekkor a medve mama meghallotta a bocsa
brummogását,és a hang iranyába futott,a s
patak mellett haladva,a kis bocsáig jutott!
Megnyaldosta vizes kicsi bocsa bundájat.
Majd bevette őt a szájába,s vissza vitte
a szalmával bélelt barlangba, brumm- brumm,
csak ennyit mondott a medve mama s kicsi
bocsát tovább nyalta,aki újra el aludt.
De ekkor jött a kakukk, akinek be nem állt
a csőre, oda repült a barlanghoz a fára,s ő is
azt mondta,elveszett a fiókája. Mivel medve
mama nem látta, tovább is repült a kakukk,
és medve mama,bocsával még pár hétig aludt!