A kis kukac lassan haladt.
„De jól esne már egy falat!”
Akkorát kordult a gyomra,
mint a templom harangtornya.
Szétnézett hát, mit ehetne,
majd kiszáradt puha teste.
Alig vonszolta már magát,
mikor meglátott egy almát.
„Piros gyümölcs, nagy és kerek,
soha többé nem éhezek!”
Lyukat fúrt, majd nekilátott,
a csutkáig le is ásott.
Fáradtan, ám jóllakottan,
ült a Kukac, benn, a lyukban.
Nem kordult már meg a gyomra,
mint a templom harangtornya.
Ahogy ott bent elmélkedett,
madár fütty szólt, s közeledett.
„Ez egy Rigó! Mindjárt lecsap!
Ki kell jutnom, mert még bekap!”
Ám hiába igyekezett,
a lyukon ki már nem férhetett.
Meg se mozdult hízott teste,
jóllakott, s ez lett a veszte.