13 évesen…
A szüleimnek igaza volt.
Felnőni tényleg nagyon nehéz
Nem tudom hogy mi történt velem…
Valahogy zavaros lett az egész.
Egyik nap még kirakósozok,
A másik nap új ruhákat veszek.
Régen nem számított mit hordok,
hogyan nézek ki, és hogy mit teszek.
Nem izgatnak a játékok,
A babák, meg a plüsmackók.
Sőt, jobban izgulok azon, hogy
milyen sminket, meg ruhákat kapok.
Babáim a polcon hevernek.
Nézik, ahogy a telóm nyomkodom.
Nem értik, hogy mi történt velem,
mikor telt el így a gyerekkorom?
Eddig mindegy volt, ki honnan jött,
Ki hogy öltözött, s hogy nézett ki.
Ez a sok elvárás nyomasztó,
meddig kell még megfelelni?
A tananyagot nem értem meg,
És a tanulás egyre nehezebb.
Nem kivonást tanulunk, hanem mértant,
meg az átkozott törteket.
Néha elveszve érzém magam,
mintha nem tudnám — ki vagyok.
De talán ez is része annak,
hogy felnőtté válok.