Tornaórát nem kedveltem,
Gyenge volt az erőnlétem,
Csakis kicsit futni tudtam,
S nagyon hamar elfáradtam.
Nem tetszett a tanáromnak,
Odatett, hogy gyakoroljak,
Ő mondta, hogy egyek sokat,
Sok húst és vitaminokat.
Ettől jobban erősödtem,
De tornászni nem szerettem,
Gyakorlatot befejeztem,
S alig vártam: megpihenjek.
Nem is lett belőlem tornász,
Sem atléta, sem mitugrász,
De a sorban elől voltam,
Mert nagyon-nagyon megnyúltam.
Akkoriban nem volt kaja,
S ami volt is, inkább dara,
Nem szerettem a moslékot,
Hisz nem malac, gyermek voltam…
Végül lejárt a tanévem,
Nincs több torna, úgy örvendtem,
Nincs tanulás, sem több verseny,
Végre-végre pihenhettem.
Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2026. ebruár 4.