Rózsaszínben ég ébred,
szellő hozza a tavaszt.
Langyos fuvalom ébreszt,
rezdül már a pillanat.
A napsugár hunyorog,
fénye simogat – enyhe.
Ébredő táj mocorog,
nyílik a világ csendben.
Napkorongja feldereng,
harmat gyöngye csillanón
elringat langymeleggel,
fényben úszó dombokon.
Száll az illat, friss, üde,
szippantsd be s élvezheted.
Nézd, most pattan ág rügye,
s lásd a csodát e percben.
Ha tovaszáll a hajnal,
nem tér vissza már soha.
Rózsaszínű pirkadat
az időnek mosolya.
Szabadka, 2026. április 14. – Jurisin Szőke Margit