Távoli közelség, tűzből hamu,
egyre csak kéri, hogy parázsolj.
A sors szép, de fájó játékot űz,
testemre lágy csókot varázsolj!
Ihlettelen elmém rád szomjazik,
itasd meg szavaiddal azt!
Szívemből grafitvér morajlik,
cserepes ajkadat ajkamra ragaszd!
S mikor eme sorokat szeled,
papírom tűzedben hamuvá lesz.
Add nékem élő, húsos szeleted,
miből remegő kezem magáévá tesz.