olyan öreg vagy hozzám,
mondta nekem, és
utána még hosszú
percekig csak kacagott,
én inkább csendben
odébbálltam, hogy
párbajra hívjam az időt
egyszer majd arra ébredsz,
hogy átlóg a lábad
egy másik világba.
talán túl rövid az ágy?
vagy túl kicsi lett a világ?
ki tudja azt már,
hogyan is kezdődött
ez az átalakulás,
mikor azzá lettél,
ami most vagy
mert nem vagy
sem ember,
sem szellem,
valami megfogalmazhatatlan,
valami kimondhatatlan,
valami kézzel foghatatlan,
éppúgy, mint egy gondolat,
ami éppen rajtam átsuhan
lehet, már véget is ért,
mielőtt elkezdődött volna,
lehet, már nem is
hallod odaát,
az érted elmondott imákat,
lehet, már átlényegültél,
és molekulákra estél szét