Izzik a lég, napfénnyel telis-tele,
Távolban dörren az ég dühös nyelve.
Cikázó villámhasadék az égen,
Dörgedelem zúg a kék messzeségben.
Kósza, sötét felhőkből zápor hullik,
Rémülten a kutya vackáról ugrik.
Tömörülnek fent a baljós fellegek,
Nem hízelgők, inkább félelmetesek.
Morc-szürke seregük a földig leér,
Zuhatag zuhog, a szomjas föld megél.
Felfrissül a táj, a hőség már lanyhul,
Páracseppeken a tiszta fény elámul.
Hét színben ível szivárvány az égen,
Ragyog a világ vihar után éppen.
Illatos a föld, a természet éled,
A nyári zuhé múlt lesz már estére.
Szabadka, 2026. június 15. – Jurisin Szőke Margit