Átöltöztem, elindultam,
Vásárolni bandukoltam,
Csepergett az esőcske is,
Fújdogált a szelecske is.
Begubóztam, hogy ne fázzak,
Csuklyát tettem, meg ne ázzak,
Szinte a központban voltam,
Mikor a csodát megláttam.
Orgonabokor, de tetszik,
Fehéret, lilát virágzik,
Csemete még, alig látszik,
Mégis milyen szépen nyílik.
Panna édes, Rád gondoltam,
Egyből libabőrös voltam,
Fejem, kezem, mellem, hátam,
Bizsergett mind a két lábam.
* * *
Délután volt, vízért mentem,
Kosárkámban flakont vittem,
Meg nem állott az esőcske,
Nem fújdogált a szelecske.
Amikor újra felnéztem,
És megláttam milyen zöld lett,
Hogyan virít, hogy rügyezik,
A Nyírfácskám gyönyörűség.
Pannácskám eszembe jutott,
Energia bennem táncolt,
Bizseregni megint kezdtem,
Tetőtől talpig éreztem.
* * *
Ahogy e sorokat írom,
Édes Pannámra gondolok,
Bizsergek, oly csodálatos,
Ez állapot varázslatos!
Brbrbrbrbrbrbrbrbr!
Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2015. május 3.