Irigylem a kiskölyköket,
mert rémálom-képtáruk még üres.
Az enyémben nagyapám fekszik
és egy gép mozgatja benne a szívet.
Irigylem a kiskölyköket,
mert nem látják, ahogy nagyanyám
mohón szürcsöli a barack-pépet
egy sípoló lyukkal a nyakán.
Irigylem a kiskölyköket,
mert nem kell némán állniuk,
a kórházban, miközben anyósom lábát
az üszök csámcsogva zabálja.
Irigylem a kiskölyköket,
mert nincs meg nekik a pillanat
apósom tekintetéből, amikor rájött
hogy az épp lenyelt lett az utolsó falat.
Irigylem a kiskölyköket,
mert úgy élhetnek, hogy nem látják
maguk előtt apám sárga, sovány,
lélegeztető-gép fedte arcát.
Irigylem a kiskölyköket,
mert rémálom-képtáruk még üres,
és boldog képeken posztolják
apró-cseprő emlékeiket.
