Vándor szél vagyok.
Hosszú utak porát koptatom, lágy napnyugták fényét simítom, s évszakok múlását kísérem. Járok hegyek és völgyek között, virágszirmokba kapaszkodom, hintázom a szüret szőlőjén, és szerelmese leszek a téli hóesésnek. Lebegek, vágtatok, suhanok, de otthonom múltból font emléke koszorúként díszeleg szívem szélbillentyűjén, és elringat, ha olykor megfáradok. Mégis, aludni teljesen sosem tudok: hívogatnak a Kárpátok magas bércei, szép hazám emlékei, anyám arca és apám jelleme.
Vándor szél vagyok.Néha megpihenek a régi körtefákon. Versenyt futok a keskeny palánkon, majd fel az égbe, napsugárral rugaszkodom. Odafönn Istenhez fohászkodom:
Vigyázd meg otthonom!
Vigyázd meg otthonom!
