Napkorong az égen
a horizontfényben,
fogyni látszik éppen,
a messzi bércen.
Sugara a hegygerinc
árnyékában kering,
ereje sincs,alkonyatkor
ragyogása meging.
Sötétség borítja
felszínének felét,
s egy pillanatra a hold
lehunyja a szemét.
Lángoló peremén
végigfut a homály,
vörösben lángol,
izzik a látóhatár.
Körülötte szürkül
foltos lesz a felleg,
ha a levegő lehül
attól még ő serceg.
Karcsúra zsugorodik
a boltozat dísze,
égi tüneményként
szabályos az íve.
Napkorong az égen
a fátyolfényben,
hízni látszik éppen,
a holdvilág kékben.