Az ember oly sokszor ítélkezik,
bizony ezt nagyon sokan élvezik,
mert számukra más nem létezik,
különben önértékelésük szétesik.
Azt hiszi, csak az jó, mit ő mond,
nem érzi, kinek mi a fő gond,
könnyebb ítélkezni más felett,
mint nézni, mit az életben letett!
Nem tudod mikor ki rúgott bele,
és mikor, ki, hogy bánt el vele,
hogyan élte meg gyerekkorát,
kapott e valaha különszobát.
Volt-e valaki kedves vele,
tudta- e mindig, hol a helye?
Tudod, volt-e boldog egyáltalán,
kapott szeretetet élete hajnalán?
Hányszor sírt éjjel egy párnán
gondjából kiutat nem látván.
Mikor csordult könnye fájdalomtól,
mikor roppant össze hatalomtól?
Nem jártad sosem az ő útját,
nem ismerted rendesen a múltját,
mi jogon mondsz róla ítéletet,
nem élted sosem azt az életet!